Ascorian népei: a marn kultúra

Ascoriant joggal tartják nemcsak az Ascor Birodalom, de a világ fővárosának is. Méretei lenyűgözők: csaknem ezerszer ezer lélek szívja a város levegőjét nap, mint nap. Épületei, tornyai az égbe törnek - hála a marag építészet csodájának -, s felettük szárnyas yirmek szelik át az eget. Azonban ahhoz, hogy történetét és jelenét megismerhessük, először az itt lakó népek hétköznapjait kell bemutatni.

Ascorianban jelenleg négy szabad nép gyermekeiből él a legtöbb. Ezek a marnok, maragok, efilek és a roák. Mivel a Császár marn származású, és a marnok hódították meg ezt a földet, úgy illik, hogy őket mutassam be először.



A MARN KULTÚRA

Külső
A marnok közepes testalkatúak – nem tűnnek se vékonynak, se erőteljesnek. Tekintetük szigorú, és ez marcona külsőt kölcsönöz nekik, ami a szemöldökük íve miatt lehet.
A külsőt erősítendő, arcuk szögletes, markáns, erőteljes. Bőrük színe világos- vagy középbarna, és hajuk színe is inkább fekete vagy mélybarna, hullámos illetve göndör. A férfiak rövidre vágva, a nők hosszúra növesztve és bonyolult mintákba fonva, csatokkal díszítve hordják. Egy átlagos marn férfi szeme szürke vagy sötétkék, és olyan szúrós, hogy mások azt hihetnék, hogy nem is tudnak nevetni.
Orruk hosszúkás, egyenes, olykor enyhe domborulattal.
Összességében testük arányos és ruganyos, általában izmosak, bár a politikusok közt előfordul az elhízás. A nők alacsonyabbak a férfiaknál, és sajnos szintén hajlamosak zsírpárnák eresztésére, főleg, ha gazdag marn uruk jól tartja őket.

Jellem
Kissé ellentmondásosnak tűnnek mások szemében. Ahogy a nork Kramor is megjegyzi:

„Első találkozáskor minden marn nagyképűnek, pökhendinek tűnik, mivel valóban magasan hordják az orrukat. Azonban ez csak a látszat, egyfajta pajzs, amivel elhitetik magukkal, hogy valóban ők lehetnek a világ urai. Valójában sokkal figyelmesebbek és barátságosabbak”

Emiatt a kettősség miatt álszentnek tűnnek, de sokkal nagyobb bűnük a túlzott büszkeség, ami kevélységbe csaphat át. Erényeik között kell említeni, hogy nyughatatlanok: gyűlölik a pihenést, hajtja őket a tettvágy, hiszen csak úgy remélhetnek elismerést, ha tesznek is értük
Az elismerés nagyon fontos számukra, mondhatni életük mozgatója. A szégyent nehezen viselik, bizonyos esetekben szokásaik megkövetelik az öngyilkosságot, elvégre nem várhatják el senkitől, hogy olyan lelki terhet hordozzon, amelyet nem bír el.
A nőkre ezzel szemben mindig felvállalják magukat és ez legtöbbször piperkőccé teszi őket: imádnak kérkedni a férjeik tetteivel, és egymást is eszerint mérik.

Öltözködés
A marnok kedvelt színei a kék, a vörös, a szürke, a bordó, a fekete. A férfiak a hétköznapokon világos inget hordunk kis gallérral, amelyet legtöbbször állat-motívumokkal díszítenek. A legkedveltebb állat a Szent Bika Az ing fölé gyakori viselet a mellény. Az egyszerű vászonnadrágot díszes bőrövvel fogják meg, ami nagyon fontos kelléke a marn öltözéknek, hiszen az övcsaton hordják a családi jelvényeket. A nadrág szárát bakancs- vagy csizmaszárba bújtatják. Nem divat a csizmaszár elrejtése, mint más népeknél. Elegáns kiegészítő az egyszínű köpeny.
A nők ezzel szemben a bő ruhákat kedvelik, a leomló textíliákat, amikhez nagyon sok ékszert viselnek. A hajukat is gazdagon díszítik csatokkal. A nők csizmát vagy szandált hordanak.
A városiak piperkőcebbek, mint a vidékiek; több ékszert viselnek: imádják a csontot és a bőrt, valamint a színesfémeket, elsősorban az ezüstöt.

Vallás
Minden marn család a legnagyobb tettekkel rendelkező ősét tiszteli istenként, az ő példáját követve próbál élni, és ha teheti, igyekszik gandiszát még fényesebbé tenni. A gandisz bizonyos tekintetben társadalmi rangot, hírnevet, személyes és családi értékeket képvisel.
A marn katona őseihez imádkozik, ha csatába indul, ősei történeteit olvassa, és abból merít erőt. Gyakran mintáztatják meg marag mesterekkel elődeik szobrait, amit a ház szent csarnokában állítanak fel.
A legfontosabb ősük Yman, aki népüket erre a helyre vezette és megalapította Ascoriant, valamint lefektette a Birodalom alapjait. Yman, bár ezer évvel ezelőtt élt, nem halt meg igazán: lelke mindig újjászületik a mindenkori Császár testében.

Szokások
lakóhely
Népünk valamikor állattenyésztéssel foglalkozott, hasonlóan a nyugati népekhez, és barbárságban élt. A fényt Yman hozta el, aki meghódította a maragokat, és rájött arra, hogy mennyi lehetőség rejlik a városias életmódban. Az Ascor Birodalom építészete a régi marag szokásokat követi. Magas, toronyszerű épületek törnek az égbe, s minél magasabban áll valaki a társadalom ranglétráján, annál magasabban lakik az épületben is. Az igazán gazdagoknak saját tetőteraszuk van, saját yirmmel és yirm-lovassal. A szegényebbek szerényen, düledező bérházakban élnek.
A vidéken élő marnok már nem törnek az ég felé: az egyszintes, teraszos vagy tornácos házakat kedvelik, melyeket rabszolgák által megművelt földek vesznek körül.

Yirmek
A Yirmek óriási, szárnyas gyíkokra hasonlítanak. A Gnogg-hegységből származnak, kisebb madarakkal, nagyobb rovarokkal táplálkoznak. Legfontosabb eledelük a bazorlégy, ami akkorára is megnőhet, mint egy marag ökle. Rendkívül kártékony, a yirmeket ezért is szívesen látják Ascorian egén. A fővárosban légi közlekedésre használják, ugyanis testméretéből adódóan képes három maragot - vagy egy maragot és egy marnt – elvinni a hátán. Ily módon lehet – elsősorban a belvárosban – tetőről tetőre vitorlázni a yirmek hátán. Vadon szinte nem él egy példányuk sem: csakis háziasított formában léteznek, méghozzá kizárólag a maragok felügyelete alatt. Ez azért lehetséges, mert a yirmek képesek az emberek által nem hallható hangok befogadására, és a maragok pedig ugyanilyen hangokat képesek kiadni különleges adottságaik révén. A yirmek ösztönösen vonzódnak a maragokhoz, akár a delfinek az emberekhez.


házasság
Házasság terén talán a vidékiek és a szegények szerencsésebbek, hiszen szerelmi házasság csak az ő esetükben létezik, a módosabb marnok szinte csak az érdekházasságot ismerik. Mindazonáltal a ceremónia mindkét rétegnél hasonlóan megy végbe – legfeljebb a pénz mennyisége más.
Az érdekházasságok esetében a lány szülei igyekeznek olyan férjet választani lányuknak, akinek igen magas a gandisza, azaz jó hírű családból származik. Mindenképpen kitétel, hogy nem lehet a lány gandisza alacsonyabb, mint a férfié. A férj természetesen figyelembe veszi az após gandiszát is, hiszen nem mindegy, hogy milyen hírű családból választ magának feleséget.
A ceremónia mindig az Ősök megemlékezésével kezdődik, ahol felsorolják a vőlegény addigi híres-hírhedt őseit, amit a lánynak illik büszkén végighallgatni. A vőlegény aztán ígéretet tesz, hogy méltó lesz véreihez, és gyarapítani fogja új családja gandiszát. Az apa áldását adja minderre, a fiúnak pedig egy rituális táncot kell lejtenie kardjával, mely tulajdonképpen az elkövetkezendő nagy és győztes harcokat jelképezi. (Bizonyos tartományokban első vérig tartó párbajokat rendeznek.) Ezután következhet a lakoma, amely gyakran több napig is eltart.
Más népeknél elítélendő a házasságon kívüli szexuális érintkezés, a marnok ezt egyáltalán nem tartják bűnnek. Sem azt, ha valaki a házasodás előtt ismeri meg leendő társa testét, sem azt, ha a házasság mellett másokkal is foglalkozik. Az már más lapra tartozik, hogy az utóbbi dolgot érdemes titokban tartani, hiszen, mint a mondás tartja, a féltékeny feleség rosszabb egy csapat feldühödött yaldnál!

étkezés
Imádnak enni, ha tehetik, napjában ötször. Az úri körök egy része átvette az étkezés terén a maragok mértékletességét, de a legtöbb marn tulajdonképpen zabál. Nem alakultak ki különösebb étkezési szokások, azaz, hogy mit mivel illene enni, mint az efilek esetében. Kézzel és késsel esznek mindent. A zsíros, vagy ételmaradékos kezüket egy arra a célra használatos rongyba törlik, amit minden étkezés után kimosnak a rabszolgák.

temetkezés
Halottaikat a földbe temetik, díszes koporsókat ácsoltatnak nekik. A halott mellé temetik minden fontos használati tárgyát és a róla íródott krónika másolatát is, hogy az ősei között igazolni tudja tetteit. Mielőtt a föld mélyébe eresztenék, minden nagy cselekedetét felsorolják teste felett. A marn temetők igen díszesek, hiszen az ősök imádatához hozzátartozik földi maradványaik méltó emlékezete és tisztelete is.

etikett
Ha két marn találkozik, egymás vállának megérintésével köszönnek egymásnak, vagy búcsúznak egymástól. Az igazán közeli ismerősök megölelik egymást. Ismeretlenek között, vagy diplomáciai találkozáskor mindig a magasabb gandiszszal rendelkező marn kezdeményezheti a vállérintést. Ha ezt ő elmulasztja, a másik nem szólhat semmit, legfeljebb szóban üdvözölheti a feljebbvalót.

egyéb
Mint már említettük, nehezen tűrik a megszégyenülést, főleg mások szeme előtt. Vannak olyan labilis idegrendszerű marnok, akik ezért vérbosszút vesznek – amiért aztán nekik is felelniük kell -, vagy egyszerűen véget vetnek önnön életüknek. Az öngyilkosság mindig rituális, és kard által történik, mert nincs rosszabb egy marnnak, mint párnák közt meghalni. Ugyanez vonatkozik a nőkre is, bár náluk ez a fajta öngyilkosság sokkal ritkább.

Közösségek
A marn kultúra társadalmi egysége a család. Ez nagyon fontos az életükben, hiszen az ősök tisztelete, a hagyományok, a vérvonal megőrzése számukra vallás értékű. A régi állattenyésztő életmódból fakadóan, a férfi feladata egy családban a hírnév megszerzése, gyarapítása, csiszolgatása. Ezt a hírnevet, címet, rangot hívják gandisznak. Minden családnak megvan a saját gandisza, ami apai ágon öröklődik. Ez a gandisz egy marn szemében többet ér, mint a pénz, vagy bármi más anyagi jellegű jószág. A társadalmi helyzetet is a gandisz határozza meg. Mivel a gandisz nem kézzelfogható dolog, így igen nehéz mérni. A szokás az, hogy családok feljegyzik tetteiket, és ezeket a levéltárban gyűjtik egybe, hogy össze lehessen hasonlítani más nagy emberek cselekedeteivel.
Nevezetesen, ha valaki végrehajt egy nagy tettet, ami általában a Birodalom militarista jellegét tekintve egy sikeres katonai lépés, akkor az gyorsan terjed az énekmondók által, és attól függően, hogy jó vagy rossz cselekedet volt, növeli, illetve csökkenti az illető gandiszát, amit szigorúan feljegyeznek. Az illető fia örökli a tettet, neki arra kell vigyázni, hogy ez a gandisz ne csorbuljon, ne kopjon, sőt, ha lehet, gyarapodjon. A lány gyermeket mindig igyekeznek jó gandiszszal rendelkező családba bejuttatni házasság révén.
A hatalmas gandiszt szerző régi családtagokat fel lehet terjeszteni a Császár elé, aki miután elbírálta az ügyet, elrendelheti, hogy az adott illetőt ezentúl istenként tisztelje mindenki, különösképpen a leszármazottai. Ekkor a neve felkerül az Ősök Csarnokának falára. (A Csarnok egy óriási kupolás épület Ascorian szívében, ahová minden istenné emelkedett férfi családja sűrűn elzarándokol).
A legnagyobb büntetés egy fiú számára, ha az apja kitagadja, mert ekkor elveszti a család gandiszát. Sokan nem tudják ezt elfogadni, és az öngyilkosságba menekülnek, mások erősebbek, és új családalapítással, új gandiszt kezdenek építeni, ami igen nehéz dolog.
A nők is az alapján mérik egymást, hogy kinek a férje rendelkezik nagyobb gandiszszal. A férfiak általában a szépsége vagy a természete miatt választanak nőt, mert a gandisz nem öröklődhet lány ágon, bár nem árt, ha valaki kapcsolatban áll egy magas társadalmi rangban lévő családdal.
A gandisz, a hatalom és a gazdagság az Ascor Birodalomban már-már egy és ugyanaz a fogalom.

Kultúra
nyelv, írás
Nyelvük, a marn, eléggé dallamos, mivel gyűlöli a magánhangzó torlódást. Írásuk a marag írásból alakult ki, amit lágyítaniuk kellett, hogy alkalmassá tegyék a betűket a folyóírásra. Ezáltal a marag betűk elvékonyodtak, de formájukat és rendszerüket megőrizték. Új írásjelek is kerültek a marag ábécébe, mivel van néhány olyan marn hang, ami a maragban nem található, mint például az «y» magánhangzó, ami az «i» és az «ü» között helyezkedik el, és mélyen, hátul képzendő.
Papírra írnak sirály tollával, bár a kereskedelemben még mindig a viasztábla a legelterjedtebb.


művészetek
A marn kultúra elsősorban az irodalom terén tűnik ki más népek művészeteivel szemben, és ezen belül is a hősi énekek dominálnak. Dalnokok százai járják a Birodalmat, és regélik el a nagy hősök tetteit. Minden irodalmi alkotás középpontjában a múlt nagyjainak kultusza áll.
A hősi énekek mellett a drámaírás is virágzóban van Birodalom szerte, bár színházak csak a nagyobb, tartományi fővárosokban épültek.
A Birodalom minden valamit magára adó városának elengedhetetlen épülete a könyvtár, ahol a legnagyobb, istenné avatott hősök tetteit tekercsek, viasz- és kőtáblák őrzik. A történetírás a marnok szemében a legnagyobb művészet. Természetesen más jellegű írásokat is fellelhetnek a könyvtárakba látogatók, bár valóban a rég- illetve a közelmúlt hősök cselekedeteit keresik leginkább.
Más művészetek is dívnak a marnok körében, mint például a bőrművesség, a fa- és csontfaragás. A kő megmunkálásának misztériumát meghagytuk a maragoknak.

ünnepek
Mivel őseiket tisztelik mindenekelőtt, ezért minden olyan napot megünnepelnek, ami valamely fontosabb évfordulóhoz kötődik. Ilyen rangos nap lehet egy ős istenné avatásának napja, vagy éppen nagy tettének évfordulója. Szintén ünneplés forrása lehet az egyik hatalmas gandiszt szerző előd születésének a napja. Ezen megemlékezések időpontja természetesen családról családra változik.
Minden tizedik évben, Birodalom szerte megünneplik Ascorian megalapításának évfordulóját egy több napon át tartó fesztivál formájában. Ilyenkor a Császár maga is útra kel, és legalább egy napot eltölt minden tartományi fővárosban. Ezen a jeles napon vásárokat, fesztiválokat, dalnokversenyeket, harci játékokat rendeznek, színdarabokat játszanak.
A másik nagy ünnep, ami főként a katonák között dívik, a yaldok visszaszorításának ünnepe, ami Alapítás Után 209-ben történt. Ilyenkor szerte a Birodalomban katonai parádékat, felvonulásokat szerveznek. A legnagyobb felvonulásra Ascorianban kerül sor, melynek élén, teljes harci díszben, maga a Császár is megjelenik.

játékok, szórakozás
A marnok legkedvesebb szórakozása a katonai parádé. A hadsereg menetelése, alaki gyakorlatai, a foglyok láncon vezetése a leggyönyörűbb látvány népünk szemének. Ehhez kapcsolódnak a különböző vásárok, fesztiválok, vagy harci játékok, ami szintén a hadsereg keretein belül kerülnek megszervezésre, és elsősorban a fiatalok körében divatosak. Tulajdonképpen egyfajta toborzásról van szó, hiszen a játékok révén a gyermekek, a fiatalok belekóstolhatnak a katonaélet szépségeibe. Kétfajta harci játék ismeretes: az egyiket két csapat játssza fakardokkal és a cél az ellenfél zászlajának megszerzése. A másik egyfajta párbaj, amit szintén fakardokkal vívnak.
A dalnokversenyek szintén nagyon népszerűek a Birodalomban. A legnagyobbat évente rendezik Ascoriaban, ahol az egyes tartományok győztesei indulhatnak. Az énekhangot és a hangszeres tudást egyaránt figyelembe veszik, csakúgy, mint a történet vezetését. Kitétel, hogy ismert tettet kell előadni a dalnokoknak, és csupán egy hangszert használhatnak.
Mint fent már említettem, nagyon népszerű a színház; a darabokban ugyancsak az ősök dicsőítése áll a középpontban. A színészek legalább olyan megbecsülésnek örvendnek, mint a dalnokok, és a hölgyek ugyanúgy keresik az ő kegyeiket is.

mesterségek
A legtöbb marn a katonai pályát választja, hiszen ez az a mesterség, ami a legtöbb lehetőséggel kecsegtet a gandisz növelését illetően. Kifejezetten kedvelt marn mesterségek még a dalnok és a színész.

Hadviselés
A hadviselés nagyon fontos, ha nem a legfontosabb egy marn szemében.
Az Ascor Birodalom a hódításai révén lett azzá, ami, és a hódításait lakosai büszkesége, harcedzettsége és felsőbbrendűség tudata tette lehetővé. Egy marn nő büszke arra, ha a férje jó katona hírében áll, és a gyermekek is ilyen szellemben nevelkednek. A nem hadviselt férfi nem is számít teljes értékűnek a Birodalomban.
A marn légiósoknak egyenruhájuk van, ami a következő darabokból áll: fekete bakancs, szürkéskék nadrág, felette szintén kék vagy szürke tunika. A tiszteknek köpeny is dukál. Minden katonánál van egy kis ásófej, amit a lándzsa végére tűzhet, valamint kötél, fejsze, tű és cérna, kulacs, hideg élelem.
A fegyvereket a marn katonák elsősorban a marag hadviselésből vették át, azaz egy marn katona lándzsával, dárdával, rövidkarddal szerelkezik fel harc előtt. Az íjász csapatoknál értelemszerűen íj és tegez van.
A marn katona hasonlóan védi magát a csatában, mint egy marag harcos: fején sisak, melyet többnyire lófarok díszít; testét láncing védi, ami fölé gyakran vesz fel mellvértet, csataszoknyát. Karukat és lábszárukat szintén merevvért védelmezi. A gyalogos katona elengedhetetlen kelléke még a szögletes közepes pajzs, melyen legtöbbször a Szent Fehér Bikát ábrázolják.
A marnok jól képzett harcosok, elsősorban a nehézgyalogos harcmodort, azon belül is a csoportokban való mozgást, harcot részesítik előnyben. Ez azt jelenti, hogy egy marn szakasz sokkal jobban képes együttműködni, mint egy-egy katona külön-külön.

Mágia
Az marnok ősei úgy érkeztek a Marag Királyság határához, hogy nem ismerték a mágiát. Ez a tudatlanság csak addig tartott, míg nem találkoztak a maragokkal és az efilekkel. Általában lenézik az effajta tudományokat, hiszen az acél erejében hisznek. Azonban mindig vannak kivételek, akik szívesen vetik bele magukat a mágia rejtelmeibe, ráadásul az efilek mutatnak is rá hajlandóságot, hogy tudásukat pénzzé és közkinccsé tegyék. A maragok már nem ilyen segítőkészek, bár előfordul néha, hogy nagyon, de nagyon ritkán, egy marag beavat egy embert a betűmágia fortélyaiba.

Értékrend
1. Gandisz
2. Ősök tisztelete
3. Család védelme
4. Büszkeség
5. Harc

Tévhitek
- A Birodalmon kívüli népek azt tartják a marnokról, hogy kíméletlen gyilkosok, akik hidegvérrel lemészárolják a meghódított népeket.